Ma végre letéptem a karkötőmet Már a múltkor a tűzbe akartam dobni, Csak teljesen elfelejtettem. Ma levágtam, de kidobni még nem tudtam. Majd holnap, mama kertjében Hatha felbomlik Vagy nem fog? És toxikus a földnek, mint te nekem? Akkor csinaltam, amikor összetörted a szívem Kék, mint a szemem színe "Nem úgy mint a gyűrűd " mondanád te, Mert szerinted átlátszó (mint a szemem) Szerintem meg égszínkék Ezt is másképp láttuk. Megfogtam a fonott fonalat, s kezem köré csavartam , jól becsomózva Le ne essen, szét ne essen, Mint a lelkem Lehet ha eldobom , te is eltűnsz vele Jó lenne, mert fáj rád gondolni, Pedig másra nem is megy. Tűzbe akartam dobni Elégetni, véget vetni életének Hogy elégessem emlékeinket Melyek most annyira fájdalmasak és savanyúk . Látni akarlak, de mikor megjelensz elfordulok Nem láthatod mennyire hiányzol Főleg ha nem tudom, én neked mennyire. Először nem bizok magamban, Hogy képes lennék nem örülni látványodnak . Hová lettél?