Hogy csinálod? napokig nem látlak, és akkor minden rendben van. Én vagyok rendben, nélküled. Aztán összefutunk, én közömbösen rád mosolygok, és be kell vallanom, direkt. Nem arról van szó,hogy többet gondolnál bele, mert őszintén, jogosan tennéd. Arról van szó, hogy mikor anno az ágyadon ültünk, teázva, elmesélted, hogy kialakítottál egy védőpajzsot magad köré, ezért vagy olyan, amilyen. És én akarva-akaratlanul, ugyanezt tettem. Miután láttam mit teszel velem, és főleg mit tesz velem, ha nem vagy mellettem, inkább kizártalak. Tudtam, hogy oly könnyen elhagyhatsz. Hazudok. Most hazudtam. Nem arra jöttem rá, hogy könnyen elhagyhatsz, hanem hogy sose leszel teljesen az enyém. Összefutunk, és én továbbmegyek, és még pár percig azon töprengek, vajon néztél-e utánnam. Vállat vonok, nem érdekel. Most nem hazudok. A védőpajzs működik. A sors úgy hozza, együtt utazunk ma. Örülök, mert szeretek utazni, és szeretlek téged. Sikeresen nem törődöm veled, csakis baráti szinten, te meg sikeresen