Lilih

Félek. Félek a közelségtől, a te közelségedtől, mindenki közelségétől. Ne gondold, kérlek, nem a te hibád. Te mindent jól teszel. Engem még sosem fogtak meg szeretetből, senki nem érintette meg az arcom, mert szüksége volt érezni bőröm, senki nem szagolt bele a hajamba elámulva illatától. Senki tekintete nem árulta még el, mennyire vágyik rám. Senki nem nyomott még a falhoz a felgyülemlett vágytól, senki nem tépte le még a ruhám, és én se csókoltam még senki nyakát, tudva hova vezet ez. Nem vagyok prűd, de  nem vagyok nimfomániás sem, azért, mert vágyok ezekre. Csak egy lány vagyok ki vágyik az érintésedre. Ezért kérlek arra, te ne félj a félelmemtől. Mutasd meg, hogy férfi vagy. Ne légy erőszakos, de ha egyszer látod, hogy én is akarnék veled lenni, ne félj magadhoz rántani, és az arcomba kiabálni az igazságot, ami bár fájna, látnám ismersz, és látsz is nem csak nézel, s míg könnyek törnének maguknak utat arcomon át, hevesen tapasztanám számat ajkaidra. Tudom, nem látni, de általában

Néha azt kívánom, bárcsak mindig részeg lennék. Olyan elengedett, olyan magabiztos. Vicces és leszarom a világot. Bárcsak mindig szemedbe akarnám mondani. Megmondani mennyire akarlak szeretni és mennyire kivánlak, akarat nélkul is. Mint mikor a kezed automatikusan kenyérért nyúl, mert a tested is  tudja , hogy ez a helyes. Ugyanígy érzek veled is. Előttem állsz és kezem már a levegőben van, már majdnem megérintettelek. Ha becsiccsentek zavar egy dolog. A másnap reggel. Felébredni a valóságba. Olyan, mint amikor haza jövök egy tökéletes nyaralásról, és belecsobbanok minden rosszba amit arra a két hétre hátra hagytam; fájdalmas és nem kívánatos. Úgy érzem minden amit elmondanék, már ki volt mondva. Csak hallgasd a dalaimat, lásd a szememben a történetet ami eszembe jut, míg ezt a dalt hallgatom. Része vagy a történetnek, de tudd, hogy már felnőttem, és nem elég már a történet, a mese, a képzelet. Már te kellesz, a tested, az érintésed, nem csak az érzés de a tény is.