Hogy?

Néha azt kívánom, bárcsak mindig részeg lennék. Olyan elengedett, olyan magabiztos. Vicces és leszarom a világot.

Bárcsak mindig szemedbe akarnám mondani. Megmondani mennyire akarlak szeretni és mennyire kivánlak, akarat nélkul is. Mint mikor a kezed automatikusan kenyérért nyúl, mert a tested is tudja, hogy ez a helyes. Ugyanígy érzek veled is. Előttem állsz és kezem már a levegőben van, már majdnem megérintettelek.

Ha becsiccsentek zavar egy dolog. A másnap reggel. Felébredni a valóságba. Olyan, mint amikor haza jövök egy tökéletes nyaralásról, és belecsobbanok minden rosszba amit arra a két hétre hátra hagytam; fájdalmas és nem kívánatos.

Úgy érzem minden amit elmondanék, már ki volt mondva. Csak hallgasd a dalaimat, lásd a szememben a történetet ami eszembe jut, míg ezt a dalt hallgatom. Része vagy a történetnek, de tudd, hogy már felnőttem, és nem elég már a történet, a mese, a képzelet. Már te kellesz, a tested, az érintésed, nem csak az érzés de a tény is. A valóság. Hogy mondjam meg, hogy hiányzol, ha nem találom a szavakat?

Énekelni akarok neked, és szeretném, hogy beleszeress a hangomba. Hogy velem nevess, amiért eltévesztem a szöveget és hogy pont ezért szeress. Olyan vagyok mint egy nyitott könyv, de a látszat csal, és én szeretném, hogy lásd azt az oldalam amit csak azoknak mutatok akikben igazán megbízom. Kockáztatok. Kockáztatok? És te kockáztatnál?

Adhatnál egy esélyt. Szeretném elhinni, hogy tényleg elég jó vagyok, hogy értem megéri, hogy nekem lehet adni egy esélyt. Mutasd meg. Harcolj kicsit. Kicsit. Nem kell sokat. Csak mutasd meg, hogy látsz. Hogy te is kívánsz és hogy te is éreznél engem szívesen. Bízni akarok benned.

Csak iszok tovabb, hogy tovabb futhassak a valóságtol, mint egy gyáva nyúl. Ez nem egy alkoholista vallomása, kérlek, ne téveszd össze. Ez egy lány vallomása aki még csak tanul szeretni.

De a valóság lehet nem is annyira komoly, mint amilyennek részegen látom. Igazábol, szép is lehet. Sőt, szép is. Csak most részegen szerelmes vagyok beléd. Míg, amikor kijózanodom, keresem a szerelmet. Lehet, hogy azért mert a szerelem olyan szép. Nem hiszek én, csak a pillanatnyi boldogságban, és amikor elngedem magam, nem kontrollálom magam, akkor tudok akár par pillanatra is, de boldog lenni. Akár miattad is. Nem létező szerelmem.